A normatív válságokról

„Boldogok voltunk a feleségemmel, aztán amikor megszületett a kislányunk, akkor úgy éreztem, hogy kiszorulok a családból. Azt a figyelmet, szeretetet és törődést, amit addig kaptam, hirtelen elveszítettem. Idegenként jártam haza. Egy idő után szerelmes lettem egy kolléganőmbe, mert tőle megkaptam ezeket. Elváltam, összeházasodtam a kolléganővel. Aztán született egy gyerekünk és most újra ugyanazt élem át. Ha ezt tudtam volna (hogy mi az a normatív válság), soha nem váltam volna el.” (Péter, 39 éves)

A normatív válságok azok a kiszámíthatóan bekövetkező válsághelyzetek, amelyek egy ember életét, párkapcsolatát kísérik. Ilyenek lehetnek egy pár életében az összeköltözés, a gyerekek születése, vagy éppen a gyerekek kirepülése a családból, amikor két jó egészségben lévő ötvenéves ember egymásra néz, hogy akkor most mihez is kezdjünk magunkkal. Minden olyan (kiszámítható) helyzet, ami változást hoz  – normatív válsághoz vezethet, a kapcsolat erősségétől, az otthonról hozott mintáktól, a tanult viselkedésektől és még ezernyi változótól függően.

A jó hír az, hogy a normatív válságok jellemzően megoldható válságok, nagyon sokszor akár „csak” annyival, hogy tudatosítjuk, hogy igen, ami történik az „normális” és mi mindent lehet csinálni, hogy megerősödve jöjjünk ki ebből a helyzetből.