"A megszokott biztonságos"

Pár Feri mondta ezt egyszer egy előadásában és nagyon megragadt bennem. Mert akkor is biztonságosnak érezzük a megszokottat, ha közben rettenetesen rossz.

Az ember csodálatos módon tud alkalmazkodni bármilyen körülményhez, legyen az akár időjárási, akár élethelyzet, kapcsolat. Megtanuljuk, hogyan kell túlélni abban a helyzetben, hogyan kell viselkedni és előbb-utóbb otthonossá válik. A jó is és a rossz is. Így ragadunk bele méltatlan kapcsolatokba - vagy éppen vágunk bele újra és újra hasonló viszonyokba, elviselhetetlen munkahelyi vagy lakókörnyezetbe. Mert ez ismerős, megszokott és emiatt ezt érezzük biztonságosnak.

A változás legnagyobb ellensége ez a biztonságérzet, amihez ragaszkodunk, még akkor is, ha körülöttünk mindenki úgy látja, hogy elviselhetetlen az a munkahely, az a kapcsolat, azok a körülmények, amikben élünk.

Filmbeli példája ennek a jelenségnek a Remény rabjai című filmben a hosszú idő után szabaduló rabok dilemmája: tudják hogyan működik a börtön, de nem tudnak a börtön falai, rendszere, viszonyai nélkül élni és ezért elviselhetetlennek érzik a szabadságot. De aki segítséget kap ebben a helyzetben, az megtanulhat alkalmazkodni a megváltozott, pozitív irányba változott (!) élethelyzethez.